"Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben terümtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës odutta volá neki paradicsumot házoá."
(Halotti beszéd és könyörgés)
A változás kétoldalú érme: lehet örömteli, várva-várt vagy épp elszomorító, nyomasztó, hangulatölő és a többi és a többi... Sok idő után újra billentyűzetet ragadok, mert eljött életembe az a változás amiről olyan sokat beszéltem. Lezárult életemnek egy korszaka, megtörtént a változás nálam is.
Néhány dolog megváltozott, de azért alapjába véve én a régi maradtam. Az ember néha jobban teszi ha összeszedi magát, feláll a földről és elkezd küzdeni azért amit igazán szeretne, igazán kíván az életben. Ezt én a saját bőrömön tapasztaltam az elmúlt pár hónap leforgása során.
Az átkos neptun-rendszer rajtam is otthagyta a bélyegét, de szerencsémre volt aki segítsen rajtam. Ja, igen. Segítség. Szert tettem néhány új barátra is, aminek nagyon örülök, mert ez is bizonyítja hogy ha nem is vagyok, de legalább lehetek valaki én is. Ezt így látatlanban is megköszönöm nekik mert rengeteget segítettek.
De persze a kellemetlen a kellemes nélkül nem létezhetne, ezért ezt is éreztette velem a jóisten. Noha nem történt égzengés-földindulás, de azért nem esett jól ami történt. Gyűlölöm a célozgatásokat valamint az üres, semmitmondó gondolatokat is, ezért erről most inkább nem is írnék többet. Aki akar, úgyis ráismer.
A jó szele megfújta arcomat és ez reménnyel áraszt el. Feladni nem szabad semmit és küzdeni sohasem késő. Ez a lényeg.
