Egészen pontosan 2 perc mulva lesz háromnegyed éjfél, angliai idő szerint természetesen. Most értem haza a szombat esti körütamról. Többszöri kérés, valamint saját megfontolás is vezet ezen bejegyzés létrejöttéhez. De nem ez most a fontos.
Az elmúlt bejegyzés óta olyan sok minden történt velem, hogy egy egész bejegyzés nem lenne arra elég hogy taglaljam, már ha ki szeretnék térni minden apró, fontos részletre. Ezért ha megbocsájtotok, ettől most eltekintenék. Most hogy tisztáztuk a bejegyzés témáját, jobb is lesz ha belekezdek mert sose érek a végére...
Van az a furcsa érzés, amikor az ember úgy látja hogy végre megérkezett, itt van az amire mindig is vágyott. Nem zavarja az sem hogy minden nap ugyanolyan, az se akasztja ki hogy a társadalom teljesen a feje tetejére van fordulva, sőt még az anyagiak se dörömbölnek olyan hangosan az ajtón, mint korábban. De valami ismét visszahúz....
A múlt sajnos (bármennyire is szeretném felejteni) mindig visszahúz ugyanabba a kelepcébe. Aki olvassa a blogot az tudja hogy miről beszélek, aki pedig nem az vegye a fáradtságot és olvassa végig. Hogy mire is gondolok pontosan múltbéli visszahúzás alatt? Nos, legyen elég annyi hogy az a bizonyos örömforrás iránti vágy ismét felütötte a fejét és ezúttal is tarolt mindent, természetesen a rossz értelemben.
Nemtudom, egyszerűen nem fér a fejembe hogy miért történik velem ez. Annyi ideig jól ment minden, aztán egy szempillantás (pár óra. leforgása, hogy pontos legyek..) alatt minden rombadől amiben mindaddig biztosan hittem. Mikor ma hazaértem a nagybevásárlásból, még örültem is hogy 5 hét után volt spórolásom, és maradt pénzem. A jövőhéten pedig egészen jó lesz, mert kajára se kell költenem, csak buszbérletre, így egész jó esélyem van arra hogy egész heti fizetést el tudjak rakni, természetesen levonva belőle a lakbért.
Nem áll szándékomban elemzést csinálni, ezért nem is teszem. A lényeg, hogy megérdemlek egy (nem is egy, hanem jóval több...) büdös nagy pofánvágást amiért ekkora idióta vagyok! Nos..bocsánat a csúnya beszédért, de kritikus helyzetben az extrovertált személyiség tör előtérbe...(aki érti a viccet annak megsúgom hogy most kell nevetni!)
Summa-summarum...mindenkit óvaintek attól hogy elragadják az érzelmei. Nem azt mondom hogy legyetek fatökű parasztok (ismét bocsánat, úgy látszik ez egy ilyen nap...), de csak ésszel csináljatok bármibe is fogtok és tervezzetek előre, bár a holnap talaja túl ingatag ahhoz hogy ilyesfélét tegyen az ember...halkan megsúgom (ez saját tapasztalat) van arany középút.
Szép éjszakát mindenkinek.
