Végre-valahára eljött ez a nap is. Sikerül egy picit derűs oldalról néznem a világot. A sok egyedüllét nem jó tanácsadó, főleg azért sem, mert köztudott (csak lehet eddig ezt én nem vettem észre), hogy ezen mi magunk is változtathatunk.
Mindezek fényében a holnapot már tudom várni, és nem csak annyit jelentek ki róla hogy eljön. Ez az egy hét nagyon sok mindenre világított rá. Egyebek között arra is, hogy ha az ember nagyon egyedül érzi magát, akkor is ottlesznek neki a barátai. Valamint nem kell egyfolytában azért sírni hogy így rossz nekem meg úgy rossz nekem.
Nagy örömmel tölt el továbbá az a tudat is, hogy ha az ember új arcokat ismer meg, akkor annyival bővül a látásköre, annyival több lesz ő maga is. Namármost ez sem elhanyagolható dolog az életben. Az enyémben meg aztán főleg nem. Már csak azt nem értem, hogy ezeket a dolgokat eddig is tudtam...úgy látszik a magány és a rosszkedv tényleg nem jó tanácsadó.
Lesz folytatás...ebben egészen biztos vagyok. Derűsebb, jobb szebb, nem biztos hogy könyebb is, de legalább lesz :)
