Megint eltelt egy kis idő. Sokminden történt. Változtak a dolgok, amint azt le is írtam korábban. Egyes dolgok jó irányba, más dolgok pedig hát...érdekes fordulatot vettek az életemben. De erről majd később.
Nagyon nehéz dolog eldönteni hogy kiben is bízhat meg az ember igazán, hát még azt hogy kit is ismer igazán. Történt egyszer hogy megbíztam valakiben, akiben nagyon nem kellett volna és el kellett volna kerülnöm nagyon messzire. De a sors fura fintora úgy hozta hogy kereszteződtek útjaink.
Ha össze kellene vetnem hogy rosszból vagy jóból származik több mióta ismerem...hát lehet az első fele hajlana a mérce. De minden rosszban van valami jó is persze. Ha más nem, hát az, hogy az ember tanul a saját hibájából és mégegyszer ugyanazt jóeséjjel nem fogja már elkövetni. Nos, amilyen sok eszem van én nem így tettem.
Történt ugyanis, hogy megcsapott a jólét szele és én elég rendesen el is szédültem tőle. Eredmény: 1 hónap bizonytalanság, félelem, reménytelenség és még sorolhatnám azt a sok másnapos tünetet amit annak az 1 hétnek köszönhetek. Csalábban marad, szokták mondani, nekem nem volt annyi eszem hogy ezt észrevegyem. Másnak kellett rávilágítania.
Teljességgel sajnos még mindig nem jelenthetem ki hogy már független vagyok ettől a barátomtól, de sajnos valamilyen szinten függök tőle. Olyasmi ez, mint az a bizonyos teleasztal-szindróma. Ha már vettem róla, adni is kell, bőségesen amíg azt nem mondja, hogy na mostmár elég. Hát, tőle ezt meg várhatnám ítéletnapig...
A végére csak annyit, hogy megkérek mindenkit hogy nagyon vigyázzon arra hogy kiben bízik meg és hogy milyen ostobaságot csinál jókedvének hevében. A jólét pedig nem a mi szájízünk kenyere, ennyit bizton állíthatok. Mindenki maradjon meg olyannak, amilyen, ne essen bele az én hibámba. Ennyi haszna biztos volt...remélem ti nem jártok így.
"Boldogok a tudatlanok, mert övék a mennyek országa"